2013-2020. között a BME Vegyészmérnöki és Biomérnöki Karon és a Pannon Egyetem Mérnöki Karon vegyészmérnök mesterszakon végzett 15 hallgató részesült a díjban.
Ez év október hónapban emailben felkértük őket, számoljanak be az alábbiakról:
Ehhez hozzáfűztük: bármilyen más észrevételt szívesen látnánk, mivel véleményük segíti munkánkat a szakmai utánpótlással kapcsolatos kérdések jobb megértése és megválaszolása céljából.
Felkérésünkre 11 fő válaszolt (5 BME, 6 PE), a válaszokat az alábbiakban összegezzük.
Munkába állás során szerzett tapasztalatok
A válaszolók összességében kedvező tapasztalatokról számoltak be, szinte azonnal találtak a végzettségüknek megfelelő pozíciót, többen a termelés irányítás valamilyen szintjén kezdték pályájukat. Visszajelezték azt az általános tapasztalatot, illetve gyakorlatot is, mely szerint az egyetemi tanulmányok megfelelő vagy kifejezetten jó alapokat adtak a pályakezdéshez, de a megszerzett tudást bővíteni kellett az adott munkahellyel, technológiával kapcsolatos, különösen gépészeti és vegyipari műveletekkel kapcsolatos gyakorlati ismeretekkel. A munkahelyek támogatják és bátorítják a pályakezdő mérnökök munkáját.
Ugyanakkor általánosítható tapasztalat, hogy a munkába állásnál nem a szakmai felkészültség, hanem inkább a kommunikáció, a stressz kezelése, a már fiatalon kisebb csapatok irányításához szükséges alapvető vezetői ismeretek hiánya okozta. Ahogyan az egyik válaszoló megfogalmazta: „Számomra nem a szakmai, hanem az emberi dolgok jelentették a kihívást, amire az egyetemi közeg nem tudott felkészíteni. Pályakezdőként nagyon nehéz volt nekem, hogy mindig mindent maximális teljesíteni akartam… Nem tudtam kezelni megfelelően a stresszt, amikor csoportvezető lettem, akkor nem tudtam nemet mondani az embereimnek, sokszor helyettük is dolgoztam.” Kérdés, hogy az egyetemek érzékelik-e ezt a problémát és nem tartják-e indokoltnak, akár rövid kurzusokkal ilyen vonatkozásban alapismeretekkel felvértezni a fiatal mérnököket.
Az az igény is kirajzolódott a válaszokból, hogy az egyetemi tanulmányok idején több külső, vállalati előadó iránt lenne érdeklődés. Amint az egyik válaszoló kifejtette: „Az MSc képzés során nagyon szerettem, amikor vendégelőadók jöttek, és 1-1 példán keresztül bemutatták nekünk a napi feladataikat, felmerülő problémákat. Főleg azokat az előadásokat élveztem, amikor ott végzett személyek jöttek vissza hozzánk és elmondták, hogy adott tárgyon/képzésen belül milyen ismereteket tudtak hasznosítani. Mindenképpen több vendégelőadót javasolnék a képzések során, akik az elméleti dolgok gyakorlati hasznát is kiemelik.”
Néhány negatív tapasztalat:
A szakmai pálya perspektivikusságáról
A válaszok ebben a vonatkozásban kivétel nélkül pozitívok.
A szakmai fejlődés és előrelépés tekintetében úgy látják, hogy egy pályakezdőnek a tanulásra való nyitottság az első és legfontosabb tényező, különös tekintettel, például, a digitális megoldások és alkalmazások elterjedésével összefüggésben.
Ugyanakkor az előrelépés szempontjából kiemelték az idegen nyelvismeret, a nyelvtanulás fontosságát az egyetemeken és végzés után is, ami adott esetben nem csupán foglalkoztatási feltétel, hanem elengedhetetlen a szakmai ismeretek bővítéséhez és a külföldi partnerekkel való kapcsolattartáshoz.
A perspektíva munkahely függőségét is hangsúlyozták, a pálya elején még több lehetőség van váltani, megtalálni a megfelelő pozíciót a vegyészmérnöki szakmán belül.
1990-2024 MAVESZ All rights reserved | web: Hedi webdesign